Remete bölcs

A bölcs hangya remete, egy farönk fölött lebegett az erdő közepén, és ilyeneket mondott:
– Minél többet tanulsz, annál inkább rájössz mily, keveset tudsz.- Meghogy:
– Semmit sem lehet önmagával kölcsönhatásba hozni, hogyan is ismerhetnénk meg agyunk működését, saját agyunk által.
Ez is a kedvencei közé tartozott:
– A tökéletes szabadság ára, az igényeinkről való teljes lemondás.
– Ilyeneket is mondott még:
– Amit a világból érzékelünk szubjektív vetület, ugyanaz a történés mindenkinek mást jelent.
Néha még ilyet is beszélt:
– A világ csak annyira megismerhető, amennyire a gólyafing ismeri a vihar természetét, a libaszar a záporét.
Mondott egyéb okosságokat is, értekezett a lét értelméről, feltalálta az aranycsinálás mechanizmusát, valamint az öröklét titkát is megfejtette volna akkor reggel, ha nem alszik el. De elaludt, és egy kíváncsi hangyalány ébresztette fel, aki a pattanásaira keresett megoldást.
A bölcs, remete hangya egyből beleszeretett, és miután kikúrálta aknéiból, vele tartott a hangyabolyba.
Kiderült, hogy közös hobbijuk a söröskupakgyűjtés, a legjobban pedig a mákos bejglit szeretik mindketten. Még ma is élnek a bolyban, ha nem haltak bele. Mint két, boldog elégedett dolgozó.

Varga Zoltán